A lovak látása

A lónak, mint zsákmányállatnak lehető legszélesebb területet kell átlátnia, hogy a veszélyeket minden irányból észlelhesse. Legelés közben csupán a fej kis fordításával egész környezetét belátja. A szemek a fej két oldalán helyezkednek el, így látótere igen széles, de csak a közvetlenül előtte levő V alakú mezőt látja mindkét szemével, csak itt képes felmérni a távolságot. Az oldalsó területeket egy szemmel látja, itt nem lát élesen, de a legapróbb mozgásokat is érzékeli.

 
1. Ábra: A ló térlátása
4: egy szemmel látott terület, 3: két szemmel, térlátás, W: holt tér

Ezért ijednek meg könnyen a lovak, ha valami hirtelen megmozdul a környezetükben. Látják a mozgást, de nem tudják, mi az és milyen messze van. Ezért, ha tehetik, feléje fordulnak és mindkét szemmel megvizsgálják.
Az ember képes a közeli és a távoli tárgyakat is élesen látni, mert szemmozgató izmai a szemlencse görbületét megváltoztatják, ezáltal a szem belsejébe lépő fény mindig éles képet rajzol az ideghártyára. A ló esetében ez kevésbé lehetséges, mert szemmozgató izmai nem elég fejlettek. Ezt a hátrányt a természet úgy egyenlítette ki, hogy az ideghártya távolsága a lencsétől nem mindenhol egyforma, a ló fejének felemelésével vagy leengedésével képes a fénysugarakat az ideghártya más-más pontjára irányítani, ezáltal a kép élességét változtatni. Minél távolabbi tárgyat néz a ló, annál magasabbra kell emelnie a fejét. Fontos tehát, hogy a biztonságérzet eléréséhez nélkülözhetetlen tiszta látás elérése feltételezi a fej és a nyak szabad mozgását! Ez az egyik oka annak, hogy a ló néha kimondottan harcol a fejéért. A másik, hogy a túlzott mozgáskorlátozás pánikba hajszolja a lovat.

 
2. ábra: A ló szemének hosszmetszete. Fejét magasabban vagy alacsonyabban tartva különböző távolságban levő tárgyakat képes élesre állítani, mert ezáltal a fénysugarak az egyenlőtlenül görbült rerina más-más részére esnek

A lovak a színeket is másképpen látják, mint az ember. Látnak színeket, de színspektrumuk szűkebb. 

3. ábra: Az ember és a ló látóspektruma

Úgy tűnik, legjobban a sárgát, narancssárgát és pirosat látják, de meg tudják különböztetni a zöldet is, a kékkel azonban már problémáik vannak. A lovak hasonlókép¬pen látnak, mint a színvak emberek, vagyis nehezen tudják megkülönböztetni egymástól a piros és zöld színt, valamint, hogy sok mindent többé vagy kevésbé kéknek, sárgának vagy szürkének látnak.

Minden emlősnél két fajta fényelnyelő receptor van: pálcika alakú és csapsejtek. A vékony, rendkívül érzékeny pálcikák a világosság és sötétség érzékeléséért felelősek, és ezért mindenekelőtt szürkületben, illetve éjszaka aktív állatoknál fordulnak elő nagy számban. A lovaknak becslés alapján 20-szor annyi pálcika alakú, mint csapsejtje van, így sötétben sokkal jobban látnak, mint az ember, sőt, egy, az ideghártya mögötti fényvisszaverő réteg segítségével szinte olyan jól, mint a baglyok. Viszont a ló szeme nehezebben alkalmazkodik a fény és árnyék gyors váltakozásához. Ez az oka annak, hogy sok ló húzódozik attól, hogy sötét pótkocsiba vagy helyiségbe menjen.

A színlátáshoz mindenesetre a kisebb számban jelenlévő csap¬sejtek fontosabbak. Kék, piros vagy zöld fényt nyelnek el, és ez alapján kék, piros és zöld csapok¬ra osztották fel őket. Minél több csaptípusa és látófestéke van egy állatnak, annál szélesebb a spekt¬ruma a befogott fénynek. Az ember és az emberszabású majmok rendelkeznek mindhárom csaptípussal, ezért őket trichromát látásúaknak nevezik. Több színárnyalatot meg tudnak különböztetni, mint a dikromát ló. A lovaknak a kutyákhoz és más emlősökhöz hasonlóan csak két csaptípusuk van.

 
4. ábra: Az ember és a ló által látott színek

Bakonyi Erika

Felhasznált irodalom:
S. McBane – H. Douglas-Cooper: Lovak és tények
Új Ex Libris Könyvkiadó, 1997
Bodó I – Hecker W. (szerk.): Lótenyésztők kézikönyve
Mezőgazda Kiadó, 1998, Budapest
Josée Hermsen: Lovak enciklopédiája
Ventus Libro Kiadó, 2006, Budapest
Lovas Nemzet
Rajtengedély vizsga - munkafüzet